T. Xmas!
A tendemszárnyú repülőgép, mint csábító alternatíva rendre feltűnik
rajzasztalokon, modellben, fantázia gépeken. Az alap elgondolás igen
csábító: vonjuk be nagy mértékben a vízszintes vezérsíkot is a felhajtóerő
termelésbe, így lecsökken a felületi terhelés és jobbak lesznek a
lassanrepülő tulajdonságok. A doboz kialakítással masszívabb
szárnyszerkezet érhető el stb.....
A valóságban viszont az első és a hátsó szárnynak ugyanúgy állásszög
különbséggel kell rendelkeznie mint a "hagyományos" repülőgépen, így a
nagy hátsó szárny közel sem termel annyi felhajtóerőt mint az első.
Aztán ennél a megoldásnál nagyon közel vannak egymáshoz a szárnyak
így kialakulhat (és mint az "égi Bolha"-val elszenvedett sok halálos
baleset megmutatta, ki is alakul) a káros szárnyiterferencia, amikor a
hátsó szárny stabilizáló szerepe megszűnik, és a gép mint egy darab
kő hull alá.
A nagy felületek miatt ellenállásban sem nyerünk semmit ezzel a
megoldással, nagy a súrlódási és az indukált ellenállás is, tehát a gép aerodinamikai jósága ettől a szerkesztési megoldástól nem javul, sőt
inkább romlik.
Aztán ott van még a klasszikus kétfedelű probléma. A kis felületi
terhelésű kétfedelűek (Po-2, Tiger Moth, Custiss Jenny stb...) valóban
nagyon jó lassanrepülő tulajdonságokkal bírnak, mint ahogy ezek a
dobozszárnyúak is.......de más jellemzőikben igen gyengék! Szép dolog
a kis fel-, és leszálló sebesség, meg a 100 km/h körüli végsebesség, de 3000 m magasan 150 km/h szembeszélben nem sokra megyünk vele
Más gépeknél ügyes szárnymechanizációval elérték, hogy lassan száll
fel, és le, de az utazósebessége igen magas a gépnek, így a jó
tulajdonságokat egyesítik magukban. Ezért is vesztek ki mára a lassú
kétfedelűek.
A fentebb vázoltak nem jelentik azt, hogy modellben nem érdemes
ilyesmivel foglalkozni. A modellezőt nem kötik a gazdaságossági,
korszerűségi stb... szempontok. Ha ilyen gép tetszik építs ilyet. Magad
szórakoztatására csinálod, nem egy légitársaságnak kell eladnod
üdv.:SRY